Tészta:
A lisztet, a szalalkálit, a cukrot, sót, margarint és a tojást kevés tejföllel gyúrható tésztává dolgozzuk össze. (Ne legyen túl kemény, mert nagyon nehéz lesz vékonyra nyújtani.)
Három egyforma cipóra osztjuk. A cipókat egymás után nagyon vékonyra nyújtjuk és a gáztepsi hátulján, sütőpapíron kisütjük. Nagyon hamar sül, nem kell pirítani, csak "kifehéredésig" sütni. (Vigyázat, a lapok könnyen törnek, a tepsiről óvatosan csúsztassuk le.)
Töltelék:
Az 1/4 l tejet, 10 dkg cukorral és a vaniliás cukorral felforraljuk, lassan hozzákeverjük a 4 kanál liszttel elkevert másik 1/4 l tejet. (Érdemes kabverővel keverni, sokkal gyorsabban keverhetjük simára és nehezebben csomósodik.)
Ha pépszerű levesszük a lángról, kihűtjük és összedolgozzuk az előzőleg kikevert 20 dkg vajjal és 30 dkg porcukorral. Ezzel a krémmel ragasztjuk össze a lapokat.
A felső lapra nedves konyharuhát borítunk és egy éjjelen át így hagyjuk állni. (A kemény lapok szépen megpuhulnak.)
Reggel a szalvétát levesszük és a tetejét dúsan meghintjük vaniliás porcukorral.
Hosszúkás téglalapokra, vagy kockákra vágva tálaljuk.
Tipp: Aki fél a szalalkális tészta elkészítésétől, nyugodtan készítheti az alábbi (zserbó) tésztából is:
5 dkg életsztőt kevés tejben felfuttatunk.
1 Rama margarint 10 dkg cukorral és 2 tojás sárgájával habosra keverünk, majd hozzáadunk 40 dkg lisztet és a felfuttatott élesztőt. Ha nem áll össze a tészta, pici tejjel lágyíthatjuk.
Ha ebből a tésztából készül nem kell nedves konyharuhával letakarni és pár óra állás után fogyasztható
Én először a krémet készítem el. Utána kezdem a lapok készítését. Mindegyiket külön sütőpapíron nyújtom és azzal együtt veszem le a tepsi hátuljáról. Így kevésbé törik el.